A síesések szépségéről

Mint Brian a kereszt magaslatából hallatott énekéből kiderült, mindennek van pozitív oldala. A síesések sem kivételek, bár nyilván nem itt a legcélszerűbb kezdeni a szemlélet elsajátítását. Ám egyszer mindegyikünk életében eljön a pillanat, mikortól fogva gondtalan harmóniával siklunk már le az előnyös vetületek érzékelésének fekete pályáin.
Épp csak alig észlelhető túlzással: alig várjuk majd, hogy gyarló fizikai valónk megteremtse az említett szellemi sportbravúr lehetőségét.

Létezhet-e vajon hatékonyabb módja a bennünk felgyülemlett fáradt gőz leeresztésének, mint a hang, de ebből is legfőképpen a nyüszítés sebességét megközelítve, különféle jóga ászánákban sodródni-gurulni-csúszni az üdén zöldellő, hatalmas törzsű fenyőfák derűs kis csoportja felé egy szépségesen meredek lejtőn, melyre természet anyánk eresztette le korábban a maga fáradt gőzét, messziről nagyon is hónak tetsző tükörjég formájában, lábunkon fél pár - kizárólag a térdünk időnkénti kéjes megcsavarása okán rajtunk maradt -  síléc meghitt társaságában, miközben szakadárabb lelkületű másik lécünk néhány térképészeti szintvonallal feljebbről, páholyból figyeli az események kibontakozását, hogy miután kigyönyörködte magát, drámaian lassan induló, ámde logaritmikusan gyorsuló csúszással kecsesen surranhasson a pálya melletti erdő sötét és meredek homályába. Függöny.

2008-03-01

Új év, új blog. Milyen eredeti! Párját ríkatja. Valójában persze mindenen megy a régi kerékvágás tovább, de ezt mostantól itt kukurítom világgá.

Mielőtt bármi végső, nagy, mély igazságot is olvasnál itt: Annál bölcsebbet mondani, írni, sugallni, mint amit Bill és Ted mondott, nem tudok:

Bulizzunk, fiatalok!